Sziasztok!

A szülést követő 3 nap nálunk nem volt könnyű. Korábban kifejtettem, hogy Anya nem nagyon volt kórházban, nehezen viselte az egészet.

Szoba: kis szoba, 3 ágy egymás mellett, az ágyak előtt középen egy pelenkázó-alkalmatosság és fürdő. Nem vártunk luxus körülményeket, nem is volt az, azonban én kívülről tisztának láttam, ami talán a legfontosabb. Nem 1000 éves bútorok, de nem is új. Az ágy Anya szerint borzasztó volt, de azért azt hozzá kell tennem, hogy ágy szempontjából válogatós. :) A fürdőben kis zuhanyzó és emelt WC. Pici, hosszúkás szekrény a falnál mindenkinek és persze éjjeli-szekrény szerű bútor. Mindig nagyon nagyon nagyon meleg volt a kórházban, érthető okokból. L általában egy ránézésre bevásárló kocsiból átalakított alkalmatosságban volt. Célnak megfelelt: egyenes felület, könnyen tologatható. Látogatási időn kívül szerintem az ágy mellett volt mindig. 

Szobatársak: 2 fiatal anyukával osztozott Anya. Azt mondta mind ketten nagyon aranyosak és segítőkészek voltak. Innen is puszilom őket és jó egészséget mindannyiuknak! 

Nővérkék: nos...Anya nem volt megelégedve velük. A kötelezőt megcsinálták, de messze nem az volt, amit ígértek korábban. 

A Honvédkórházban lehetősége van a szülőknek arra, hogy 2 ingyenes előadáson részt vegyenek. Az egyiken megmutatják a szülészetet és elmondják mi fog történni a szülésnél. A másikon 4-5 védőnő és nővérke elmondja mi fog történni a szülést követő 3 napon.  Majd mindent elmondanak, mindent megmutatnak.  Aha...

Nem nagyon mutattak meg semmit, de HA KÉRDEZTÉL, AKKOR VÁLASZOLTAK. Első gyerekes anyukák szerintem azt se tudják mit akarnak kérdezni. Felemásak az érzéseim, a mindent magunktól elmondunk és megmutatunk, illetve a csak kérdésre válaszolnak között van különbség. Nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy legalább a kérdésre válaszoltak. Az már más kérdés, hogy nem nagyon volt közös álláspont. Kipróbálták, a köldökápolást megkérdezték 3 különböző csecsemőstől, akik 3 különböző módot javasoltak. Ez első szerint nem kell minden nap kezelni, csak ha levedzik.  A második szerint mindennap kell kezelni, de csak akkor sóoldattal, ha levedzik. A harmadik szerint minden nap kell sóoldattal kezelni. Sóoldatot adnak a kórházban. Tessék, döntsd el. Mi minden este felitatjuk a nedvességet egy bébiknek szánt fülpiszkálóval és ha egy kis vér szivárog, akkor azért ott pici alkohollal áttöröljük, azaz fertőtlenítjük.

Látogatás: 16:00-tól 18:00-ig lehetett menni. A legkönnyebben megközelíthető útvonalon a folyosó elején ült egy katona? Katonának öltözött biztonsági őr? Mindegy, valaki ült ott és nézte az órát. Mondták is korábban, hogy nem nagyon engednek be senkit. Megjegyzem, a másik irányból is megközelíthető a folyosó, ott nem láttam senkit őrködni. Csak mondtam, mindenki azt kezd ezzel az információval, amit akar. Én betartottam a látogatási időt! ;)

Két szobával arrébb sajnos nem tartották be az alapvető szabályokat, és szinte kitolta a gyereket a folyosóra, akit kb 10en álltak körbe. Közben vajas-kolbászos kenyeret ettek...Őőő...ok, jó hogy nem velük osztozkodunk a szobán. Javaslom, hogy mindenki kérje a nővérek segítségét, ha ilyesmi van és kellemetlenül érzi magát amiatt, mert a szobatársa állandóan nyitva hagyja a folyosóra az ajtót és a rokonok meg majd beesnek azon. Engem is zavart, pedig nem feküdtem benn. 

Babóca: Miután lábra állt Anya, átrakták a végleges szobába. A különbség a megfigyelő és a "rendes" szoba között a szobaszám és kb. 20 méter. Miután áttolták Anyát, már vitték L-t is. Az első időkben még nem volt teje, aztán szerencsére gond nélkül beindult. Anya sokat nem aludt, mert habár L evett-aludt kombinációt produkálta, a többi csecsemő ordított folyton. Sajnos ez ezzel jár. Szóval, etetés, alvás, pelus csere, néha vizsgálatok. Nagyjából ennyi történik a picivel. Amennyiben bármelyik anya már nagyon nem bírja, akkor elviszik tőle a gyereket és a csecsemősök vigyáznak rá. Az anya pihizik egy kicsit - ha tud. Olyan is volt, hogy az anya ágya mellett ordított a gyerek, anya meg aludt mint a bunda és a nővérkének kellett felkeltenie, hogy rakja cicire. Én tökre megértem, 48 óra ébrenlét és szülés után mellettem kb. robbantani lehetne. 

Érdekességként megemlítem, hogy most az a módi, hogy semmi mást ne kapjon a gyerek 6 hónapos koráig, csak tejet. A "semmi más" szó szerint értelmezendő, teát vagy vizet sem. Ok, értem, nálam okosabb emberek egy csoportja (WHO) ezt mondja, biztos úgy van. Mondjuk - józan paraszti ésszel - tök logikus, az anyatejben minden megvan amire a picinek szüksége van.

Az anyatej mindig olyan összetételű, amilyenre az adott babának szüksége van. A szoptatás elején, közepén és végén, illetve az adott napszaknak megfelelően is változhat. Elképesztő, nem?

A csecsemősök is tudják ezt, csak....nem is tudom...Amennyiben elviszik a gyereket, cukros vizet adnak neki. Puff. Gondolom nem jön össze a föld az éggel, de azért furcsa, hogy te vagy a patás ördög, ha tejen kívül mást is adsz neki, de amikor a csecsemősöknek kellene vigyázni a gyerekre, akkor adnak neki egy kis cukros vizet és akkor attól megnyugszik a baby. Tehát a WHO javaslata csak addig tart, amíg nem nekik kell vigyázni a gyerekre. Érdekes...

Hazamenetel: Hétvégi napra esett a hazaengedés. Persze a 3 napban is vizsgálták mind az Anyát, mind L-t, de elengedés előtt is megnézték a gyermeket. Nem sárgult be, mehetünk haza. Aznap állítólag vagy 14 anyukát és gyermeküket engedték haza, emiatt 14:00 körül várhattuk a papírokat. Ennek ellenére kb. 12:00-kor már szinte minden megvolt. Rohantam be a kórházba. Az összepakolásra be lehet menni a szobába, ha a szobatárs is hozzájárul. Bemehettem, összepakoltam. A sok cuccot levittem a kocsiba. Korábban megérdeklődtem, hogy be lehet-e jönni kocsival, ha csak beülnek. Azt mondták, ha megvan a zárójelentés, ott a család a recepción, akkor diktáljam be a rendszámot és arra a kis időre beállhatok. Így is történt, miután a cuccokat beraktam, vissza már a kocsival mentem és odaparkoltam a bejárat mellé. Mentem fel a családomért. Itt vehettem kézbe 2. alkalommal a kislányomat. Nagyon durva érzés ez a kis törékeny pici test az ember kezében. Jól tartom? Nem fáj semmije? Kap levegőt? Minden rendben vele? Nem húztam szorosra a hordozóban az övet? Nem lóbálom nagyon? Jaj istenem jól csinálok mindent?

Apák, nyugi, minden rendben lesz! Józan paraszti ésszel eljárva nem lehet gond. Meg ott a vértigris anyu, aki úgyis elkapja a torkod ha valamit nagyon rosszul csinálsz. Valahogy ők ösztönből tudják mit kell csinálni! ;) 

Úton haza: Császármetszés után kocsival hazamenni a csodás, tükörsima és kátyúmentes (se) úton sima ügy. Nem volt egyszerű, Anyának nagyon fájt a sebe. Vészvillogó és 20-30 km/h-val mentem. Sokaknak nem tetszett, de ez van, lehet kikerülni. Hétvégén, délután 13:00 körül ne legyél már idegbeteg. Köszi. 

Itthon: Végül csak hazaértünk. Kocsiból ki, Anyának segítettem kiszállni. Hordozó ki, irány a lépcső. Jóféle panel, 9. emelet. Feljöttünk, és megmutattuk a kis L-nek, hogy hol kezdi meg a pici életét. Levágtuk a kezecskéjéről a kórházi szalagot. 

Üdv itthon, Kislányom!

Találkozott a kutyánkkal is, M-el, a francia bulldoggal. Ez a találkozás és eleve a kutya-gyerek gondolatmenetem már másik bejegyzés! :) 

Üdv!