Sziasztok!

Egészen kellemes, enyhe idő volt. Anya mondta, hogy nosza hajrá, menjünk le egy negyed órára cicizés után. Felöltöztettük rétegesen, de figyeltünk, hogy ne vigyük túlzásba. 

Nagyon jó kis babakocsit vettünk. Végül új mellett döntöttünk, de nem bántuk meg. Egészen jól néz ki, de ami fontosabb: nagyon könnyen irányítható. 

Mózeskosarat bepattintottam, gyereket szuper kabátba (jó hosszú zsákszerű lábrész, biztos van valami szakzsargon erre is, de nem tudom mi...) beraktam, rá egy takaró és irány a nagyvilág!

Első alkalommal még nem vittük le a kutyát is, gondoltunk előbb nézzük meg hogy megy nélküle. Persze nem volt semmi, így a második alkalommal már négyesben róttuk a köröket. 

Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan fog reagálni a Kisasszony. Hozta a papírformát: végigaludta az egészet. Gondolom a finom zötykölődés segített. 

Nem készültünk hatalmas úti csomaggal, csak pár apróságot raktunk be. A ház körül mászkáltunk, így nem is volt indokolt. 

Anyának nagyon nagyon nagyon (ja, és ha még nem mondtam volna: nagyon) jól esett kimozdulni a lakásból, embereket látni, illatokat érezni és úgy amúgy kicsit mozogni. Egy kis séta tényleg csodákra képes! Igaz ezt megelőzőleg egy hajmosás is maga volt a kánaán! :) Valamiért az Animals Cannibals: Szimpla dolgok c. száma jutott eszembe. 

Minden esetre tök jól éreztük magunkat! Ajánlom mindenkinek a mihamarabbi sétálást, jót tesz az anyának és gyermeknek egyaránt!

 Üdv!