Sziasztok!

Kicsivel több, mint 3 évvel ezelőtt hazahoztuk a kis M-et, a francia bulldogot. Előtte sokat gondolkodtunk, hogy belefér-e az életünkbe, tudunk-e a vele foglalkozni, egyáltalán készen vagyunk-e másik életért felelni. 

Kutyatartásban és nevelésben eléggé következetesek vagyunk. Vannak alapszabályok, amiket nem rúgunk fel. Pl.: mi megyünk ki elsőnek az ajtón, M csak akkor, ha hívjuk vagy a hálószobába nem jöhet be, stb. Nyilván M habitusa is benne van, de azt kell mondjam, teljesen meg vagyunk elégedve a közös kis életünkkel. Vannak nagy séták, sokat játszunk vele, igyekszünk más kutyákkal is megismerkedni és persze módjával, de kényeztetjük. :) 

M nagyon aranyos és kedves kutyus, az agressziót hírből sem ismeri. Simogatásért a fél lábát odaadja, de nem azért, mert mi nem simogatjuk. Egyszerűen mindenkihez odaszalad és azonnal követeli a simijét, mert hiszen az Neki jár! :) 

Nagyon sok múlik a kutya nevelésén, illetve, hogy az ember miért és mire szeretne kutyát. Nyilván egy őrző-védő kutyánál nem éppen jó, ha mindenkivel bratyizik. Mi "családi" kutyát szerettünk volna, mert tudtuk, hogy az első gyermekkel M bizony találkozni fog. 

Szóval M röfög, pukizik, horkol, nyalogat és játszana mindenkivel. Bullldog, tehát a család a mindene. 

Azt gondoljuk Anyával, hogy egy gyerkőc közelében egy háziállat jót tesz, testi és lelki értelemben egyaránt. Korán megtanulja kezelni az állatot, erősödik az immunrendszere és van egy állandó pajtása. Egy jól nevelt kutya aranyat ér ebből a szempontból (is)! :) 

Bármennyire is ismerjük M-et és tudjuk, hogy a légynek sem tud ártani (najó, azért egyszer megcsócsált egy legyet, de kiköpte és nem értette miért nem mozog tovább...), soha nem fogjuk a gyerekkel felügyelet nélkül hagyni. 

L születését követően igyekeztem hazahozni a ruháját, amit megszagoltattam M-el. Szagolgatás közben dicséretet és jutalomfalatot kapott. Ezt megismételtem pár alkalommal, így L illatához már az elejétől kezdve jó emlékeket társított.  

A szülést követő 3. nap elteltével eljött a várva vár nagy pillanat: találkozik M és L. Reményeink szerint imádni fogják egymást és ez akkor és ott kezdődött. A hordozót ráraktam a dohányzó asztalra és felemeltem M-et. Elején nem nagyon tudta, hogy mi van, szagolgatta a hordozót. Aztán a nagy denevérlokátorok megmerevedtek, szemét L-re meresztette. OTT VALAMI MOZOG ÉS SZUSZOG! De ki az ott? 

M és L között kb. 30 cm volt, egyelőre elég ennyi is. Letettem, de onnantól kezdve napokig M szinte mindig ott volt, ahol L. Még nem azért, mert szereti, hanem mert meg akarta vizsgálni közelebbről, de az - érthető okoknál fogva - még nem történt meg. Aztán persze pont úgy bele fog szeretni, mint Mi. :) 

Etetés? Nem gond, Anya lábánál ül és néz. Ringatás/sétálás? Nem baj, szorosan Anya és Apa mögött megyek, biztos, ami biztos. Pelenkázás? Inkább odafekszem az ágy közelébe. Sírás? MI?! BAJ VAN?! *ránk néz* GYERTEK MÁR *beszalad L-hez a szobába*. 

Este hallottuk, hogy a nappaliból felkel és szépen lassan besétált L-hez (nem sírt, aludt). Ott állt 3-4 mp-ig, aztán szépen lassan visszasétált a helyére és aludt tovább. Ezt az "őrjáratot" még legalább 1szer megismételte az este folyamán. 

Sétáltatásból felhozva szépen megvárja, amíg megtörölgetem és beengedem a lakásba, de után egyből szalad L szobájába és nézi az ágyát. 

Az első napokban MINDEN hangra azonnal felkapta a fejét és szaladt be L-hez. Pár nap elteltével ez már "csak" akkor történik meg, ha valami olyan hangot hall, ami nem gyakori (pl. tüsszentés, olyan motyogás ami még nem volt, más decibelen sír, stb.). 

Dokinénit kérdeztük, hogy mikor engedhetjük kicsit közelebb a kutyust. Azt mondta, hogy megszagolhatja, de ne nyalogassa. Nem jön össze a föld az éggel, ha véletlenül megnyalja, de még várjuk vele. Így is tettünk, a lábikóját megszagolhatta. Ismerjük már M-et elég jól, már a szemén láttuk, hogy a következő mozdulat a nyalogatás, de azt még nem engedjük neki. Ami késik, nem múlik! ;) 

Szerintem jó kis bébicsősz lesz M. Azt is gondolom, hogy sok mókás történet főszereplője lesznek Ők ketten! :)

Üdv!