Sziasztok!

Fiatal apuka vagyok, egy gyönyörű kislányom van. Gondoltam leírom tapasztalataimat, hátha szülőtársaimnak tudok segíteni azzal, ha megismerik a történetünket. 

A kislányom 2019. január elején született császármetszéssel. Valamiért úgy döntött fejjel felfelé és popsival lefelé szebb az élet! :) Milyen igaza van, fejet fel és előre a nagyvilágba! :) 

A Honvédkórházban/régi MÁV-kórházban született. Reggel 6:55-re kellett bemennünk, mert a választott Doktorunk azt mondta, majd Ő felveszi az anyukát és utána mehetünk tovább. Sajnos leszakadt a hó, a Doki késett, emiatt mi sem értünk fel 7-re a szülészetre. Meg is jegyezte a nővérke, hogy nem tudjuk hogy 7-re kell jönni?! De tudjuk, nem mi késtünk. "Rendben, természetesen nem az anyuka hibája." Úgy hangzott, mintha igaziból nem érdekelné, de protokoll náluk, hogy az anyuka sosem hibázik a szülés napján, van elég nehézsége amúgy is. 

Engem leküldtek a cuccokért (bőrönd, víz, pelenka, szoptatós párna), addig Anyut elkezdték felkészíteni. Mire visszaértem, addigra Anyát már átöltöztették, vért vettek, berakták a kanült. Szegény Anya már annyira nem volt jól. Itt most tennék egy kis kitérőt Anyura:

Nem nagyon volt beteg, nem járt nagyon kórházba, nem volt kapcsolata dokikkal. Szegénykém nem tudta ki-mikor-merre-hány méter, hiába olvastunk utána, kérdeztünk meg szülőket, doktorokat. 

Szóval Anya kicsit aggódott. Jött a Dokink, mondta hogy sajnos a műtőbe - császár lévén - most nem mehetek be, mert járvány kezd kialakulni és semmilyen plusz kockázatot nem akarnak vállalni. Természetesen, a gyerek az első, így a műtő melletti kis szobában álltam az újszülötteket ellátó nővérkével (aki minden kérdésre készséggel válaszolt, mondta, hogy éppen mi történik). Kb. 10 méter volt köztem és Anya közt, plusz egy ablak. A lényeg az volt, hogy lásson, én onnan szurkoltam. 

Az altató orvos beadta gerincbe az érzéstelenítőt és lefektették, kikötözték. Kicsit ijesztő volt, de tudtam, hogy jó kezekben van. Bebetadinozták az alsó felét és onnantól számított kb. 5 perc elteltével kiemelték L-t, a kislányomat. Megszületett a kis csodám. L panaszosan azonnal felüvöltött, mi az, hogy Őt felkeltették álmából? Meg amúgy is, kilakoltatás? Mi folyik itten kérem szépen?! Nem vagyok érzelgős típus, nehezen mutatom ki az érzelmeimet, de amikor felsírt L azért én is elmorzsoltam 1-2 könnycseppet. :) 

Megmutatták Anyának, majd átadták a mellettem álló nővérkének. Együtt átmentünk egy másik szobába, ahol gyorsan lemérte és bebugyolálta, majd visszavitte Anyához, hogy még egyszer ránézhessen és adjon neki egy puszit. Ott csattant el az első anyai puszi. Visszaadták a nővérkének, akivel visszamentünk a szobába és a mellkasomra rakta, amíg Anyát összevarrták. Itt kezdődött el az un. Aranyórák. 

Aranyóra: szülést követő kb. 2 órán keresztül az újszülöttet az anyuka mellkasára helyezik, hogy legyen bőrkontaktus. Ez több szempontból is fontos, pl. kihatással lehet a tej megindulására, szopó reflex kialakulására, szülő-gyermek kapcsolat megkezdésére. Császármetszés esetén annyi a különbség, hogy amíg az anyukát rendbe rakják, addig apuka mellkasára helyezik a csöppséget. 

 Leírhatatlan érzés. Ott van a mellkasodon a gyermeked. Mozog, sír, keresi a helyét a világban. Elkezdődött az életem egy másik szakasza, amelyben már L büszkén trónol az első helyen. Ő az értelme az életemnek. Ő  MINDEN.

Anyát összevarrták és áttolták egy másik szobába, ahova már át kellett vinnem L-t. Ráraktam Anya mellkasára és a nővérke segített megtalálni a cicit és kicsit ott maradt figyelni a baby-t, közbe mondta mi történik. Anya nem volt annyira jól, kicsit remegett, megviselte a testét a műtét. Talán itt a legijesztőbb az volt, amikor a nővérke mondta: "Figyeljünk arra, hogy szereti bele fúrni a fejét a mellbe annyira, hogy már nem kap levegőt. Ő nem fog szólni hogy nem kap levegőt, nekünk kell odafigyelni. Ilyenkor egy ujjal kicsit nyomjuk be az orránál a mellett, hogy kapjon levegőt." Mondanom sem kell, a következő másfél órában hatalmasra meresztett szemekkel figyeltem L orrát és bőszen, de óvatosan nyomkodtam Anya mellét befelé. Szerencsére kialakult a szopóreflex.

Az aranyórák végén elvitték L-t lemosdatni, felöltöztetni, stb., Anyát meg feltolták a megfigyelő terembe. Itt azt mondták max 10 percet lehetek, cuccait tegyem mellé. Mivel senki nem volt éppen akkor a szobában, maradtam még 1 órát, de utána mennem kellett. 

A kórházban 16:00-tól 18:00-ig van látogatás. Mondták, hogy ma már úgysem fogok találkozni egyikükkel sem, ne menjek be. 17:30 körül kezdik el majd felállítani Anyát és a folyosóra csak akkor jöhet ki, ha már saját lábán tud menni. 

A Honvédkórházban a szülést követően olyan termekbe viszik az anyákat, ahol minden szobán van nagy ablak. A látogatás során a szobából nem lehet kihozni a gyereket és senki nem mehet be. Az anya kijöhet, ha akar. Abban az esetben, ha bármelyik anya éppen nincs olyan állapotban, hogy elhúzzák a függönyt, akkor nem lehet belátni. 

Mivel az esélye megvolt, hogy láthatom még Őket, ezért természetesen bementem a kórházba. Anyós ugyanígy volt vele, nem érdekelte, hogy lehet nem látja a lányát és unokáját, meg kell próbálni. Sajnos konkrétan csak 1 mp-re láttuk, feküdt az ágyban. 

Később beszéltük röviden telefonon, rosszul volt, fájt a hasa, nem tudott rendesen mozogni. L-t még nem is vitték oda, mert nem tudta ellátni. Lábra már állt ugyan, de minden rossz volt. Aznap még váltottunk pár FB üzenetet, próbáltam tartani benne a lelket. 

Jómagam és pár barátom elmentünk tejet fakasztani. Úriember révén nem részletezem, csak röviden: lesz tej bőven! :) 

Itt is megragadom a lehetőséget arra, hogy a Honvédkórház szülészetének megköszönjem. A team nagyon klassz volt, a szülésnél minden rendben ment. 

A következő 3 nap már egy másik bejegyzést érdemel! :) 

Üdv!